A profi elit csodálatot von maga után a lelkes amatőrökben, de nem csak a versenyzés határozza meg a kerékpárost, mondja Frank Strack
Kedves Frank
A kerékpáros klubom egyik sráca azt állítja: „Nem nevezheti magát kerékpárosnak, ha még soha nem versenyzett.” Mi a véleménye erről?
Andy, e-mailben
Kedves Andy
Az országúti kerékpárosok elitista sznobok hírében állnak, és ezt a hírnevet olyan emberek érdemlik ki és büszkén viselik, mint a klubtársad.(A Velominati is, bár az a célunk, hogy viccesek legyünk, miközben csináljuk.) Engedjék meg, hogy egy pillanatra kitérjek arra, hogy rámutassak, bárki versenyezhet. A kíváncsiságomat felkelti az a tény, hogy a párod rendelete nem megy odáig, hogy elvárja, milyen jól kell versenyezni ahhoz, hogy valaki kerékpárosnak számítson. A versengés lényege végül is a győzelem (70. szabály).
Ha feloldom az állításban rejlő hallgatólagos arroganciát, akkor látom, honnan jön. Semmi sem felel meg a versenyzéssel járó intenzitásnak, veszélynek és izgalomnak. A falka közelsége, a szűk kanyarokban való száguldás, a lovaglás teljes gázzal emelkedik, amikor az elülső grimpeur karcos hulláma bekapcsolja az utánégetőket. Ha még mindig benne vagy a fináléban, az a képességed, hogy magad körül tartod a fejed, miközben a szemeid kidüllednek az erőfeszítéstől, különbséget jelenthet a győztes lépés és a nevető csoportban való átgurulás között. A célban az jön le, hogy ki akarja a legjobban, a kerékpáros azt mondja, hogy melyik versenyző hajlandó többet szenvedni, mint bárki más.
A művészek szenvednek, mert muszáj; a kerékpárosok szenvednek, mert mi úgy döntünk. Az edzéseken erőlködünk, intervallumokat csinálunk, és csoportokat alkotunk, hogy szimuláljuk a csapatban való versenyzés nyomását. Kora reggel indulunk egy napra egyedül a biciklivel azzal a kifejezett céllal, hogy találkozzunk a Kalapácsos emberrel.
De egy verseny mindig más. A fájdalombarlangban van egy extra barlang, amelybe csak a verseny napján lehet belépni. Az adrenalin, a sebesség és a nyomás egyre mélyebbre lök téged.
A versenyzés azonban nem mindenkinek való, és a kerékpározásban sokkal több van, mint a versenyzés. A kerékpározás a kerékpár pedálozásának egyszerű élvezetéről és a repülés érzéséről szól, miközben az aszf alt felett lebegsz a széllel az arcodban. Egy kerékpáros ezt mindennél jobban értékeli.
A kerékpározás a bajtársiasságról szól. Lehetetlen együtt szenvedni egy idegen mellett – ha a szenvedés elkezdődik, az idegen már rokonlélekké vált.
A kerékpározás a sportág történelméről és etikettjéről szól. A miénk egy évszázados sportág, amely mítoszokkal és legendákkal átitatott. Egyformán magába foglalja a hagyományt és az innovációt, ami egy ellentmondásokkal és finomsággal teli kultúra felépítését szolgálja.
A kerékpározás magának a kerékpárnak a szeretetéről szól. A kerékpár egyedülálló gép; a váz, a kerekek, az alkatrészek gyönyörű dolgok, amelyek nem csak a versenyzőjének, hanem az építtetőknek az ízlését közvetítik. Maga a kerékpár is egy megszállottságra méltó műalkotás.
A kerékpározás az önfelfedezésről és a fejlődésről szól. A kerékpározás nehéz sport, és gyakorlása megköveteli, hogy az ember megtanuljon túllépni azon, amit az elme lehetségesnek tart. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy szembenézzen a fájdalommal, amely egy nehéz hegymászás mentén hever, és készen áll arra, hogy felfalják, mint azok a pontok a Pac-Manben. A szenvedés megtisztítja a lelket, és akik megtanulnak szenvedni, azok jobban megfelelnek az élet nehézségeinek.
Ezek a tulajdonságok határozzák meg a kerékpárost. Míg tanulmányaik a versenyszellemmel rendelkezőket a versenyzés felé vezetik, a nem versenyzők tökéletesen alkalmasak arra, hogy kerékpárosnak mondják magukat.
Kerékpárosok vagyunk; a világ többi része csak biciklizik.
Frank Strack a The Rules alkotója és kurátora. További megvilágításért látogasson el a velominati.com oldalra, és keresse meg The Rules című könyvének egy példányát minden jó könyvesboltban. Frankkel kapcsolatos kérdéseit e-mailben elküldheti a [email protected]
