Nem ez volt az első váltó, de ez volt az első olyan technológia, amelyet ma minden váltó használ
A fanatikusok még mindig heves vitákat folytatnak arról, hogy ki találta fel a váltót, de a címért a francia Jean Loubeyre és a brit Edmund Hodgkinson a 19. század végén az elsődleges esélyesek. Bár mindkét konstrukció úttörő volt, egyszerű konstrukciók voltak, amelyeknek alig volt kapcsolata a modern váltó bonyolult összetettségével. Újabb 50 évbe telt a Campagnolo Gran Sport létrehozása, hogy lerakják a ma is használt alapjait.
„A szimplex váltók domináltak 1951-ig” – mondja Mike Sweatman, a világ legnagyobb ismert váltó-magángyűjteményének tulajdonosa.„A Simplex egy húzólánc, lényegében egy kábel, amely a váltót be- és kihúzza egy rugóval szemben. Ezután Campy's Gran Sport bemutatta a paralelogramma akciót.’
A Gran Sport elvileg sokkal kevésbé durva mechanizmust kínált a hátsó lánckerekek közötti váltáshoz, ahol a váltó teljes teste megcsavarodott, ahelyett, hogy egyszerűen a kazettára merőleges kábellel a helyére húzta volna a zsokékereket.
A Campagnolo tehát azt állítja, hogy ő a modern váltás megújítója. De valójában nem ez volt az első. A kevéssé ismert Nivex rendszer 1938-ban egy paralelogramma váltóval ütötte meg a Campyt egy évtizeddel. A Nivex azonban a lánctartón lévő bilinccsel csatlakozott a kerékpárhoz, nem pedig az akasztóba csavarva, mint a Gran Sport tette., és kevés kereskedelmi sikert aratott.
Campagnolo kísérletezése a paralelogrammával kockázatot jelentett. A lendületet 1949-ben kapta, miután Fausto Coppi Simplex váltó segítségével megnyerte a Tour de France-t és a Giro d’Italiát is, és az olasz fogyasztók figyelme az őket gyártó francia alkatrészgyártó cég felé fordult.
A legenda szerint Tullio Campagnolo megpróbálta létrehozni a Nivex versenyzőbarát változatát, amely problémákba ütközött a különböző vázak kerékcseréjével. A rendszer akasztóra való felszerelésével a Campagnolo 90°-kal elmozdította a váltó szögét, így az immár ki tudott mozdulni a kerék útjából, és lehetővé tette a kerék kiesését, ahogy az ma is történik.
A Gran Sport az első határcsavarokkal is büszkélkedhetett, hogy korlátozza a váltó mozgását a kazettán kívül. A prototípusban használt kétkábeles rendszer azt jelentette, hogy a váltót magasabb vagy alacsonyabb sebességfokozatba kellett húzni, míg a Gran Sport végső változata egy visszatérő rugóval nyomta a váltót a kábel feszültsége ellen. Összességében a rendszer gyorsabban és pontosabban működött, mint a korabeli váltói, és mind kereskedelmileg, mind a profi versenyzésben sikeres volt.
A váltó csak 1964-ben nyerte el modern formáját, amikor a SunTour japán alkatrész-óriás kifejlesztette a ferde paralelogrammát. A SunTour váltója olyan kialakítást kínált, amely követte a kazetta dőlését, függőlegesen és vízszintesen is mozgatva.
Ez továbbra is az a terv, amelyet minden gyártó követ. Végül azonban a Gran Sport igazi eltérés volt korának váltóitól, és minden, ami ezt követte, az eredeti dizájn finomítása volt.
Játékváltó: Hed CX kerék
Játékváltó: Mavic zap
